Holnap indulok haza, remélem a nagy esőzések meg árvizek, meg hasonló baromságok miatt nem fog sokat késni egyik vonatom sem, és gond nélkül hazaérek. Bár nekem mindegy, hogy Bp és Nyh között mi lesz, a lényeg nekem, hogy minél hamarabb otthon legyek. Meg persze elérjem majd a pesti csatlakozást. Na majd kiderül.

Tegnap este amúgy egészen jól telt, B és W kollégával rendeltünk sushi-t, és utána a szobájukban dumáltunk meg cserélgettünk zenéket/filmeket.

Szobatárssal Szombat óta a helyzet még inkább a mélypont felé halad. A formális köszöngetésen túl nincsen semmi más. Nem mintha eddig olyan nagy eszmefuttatásokat folytattunk volna, szóval tulajdonképpen nem sok minden változott. Azért valahol szomorú is ez. Na de mindegy, ezzel már nem lehet kezdeni, úgy sem leszünk már sok időt egy szobában.

Kezdve az elején, szobatársam már tegnap délután eltűnt, aztán este megjelent, hogy megy a régi kolijába. Ok, hadd menjen. Ma megjelent délután ismételten két haverjával, és bejött összepakolni pár cuccát, és mondta, hogy ma is ott alszik. Kérdezem tanulni megy? “Ahham igen.” Közben érdekes volt megfigyelni, hogy a két haverja az ajtóban várakozik, szinte olyan volt mint ha nem is mernének bejönni. Nem tudom, fura volt az egész, nem beszélve arról sem, hogy szobatársam szinte alig mert a szemembe nézni. Ennyire szégyellné magát a tegnap hajnali események miatt, vagy még is csak túl szigorúra sikerült a tegnap délelőtti utasításom, miszerint jó lenne ha feltakarítana maga után. Na hát mindegy.

A másik érdekesség meg az, hogy már egy ideje beszéltük W ügynökkel, hogy el kéne menni sushi-zni. Megpróbáltam keresni, nem találtam a szobájukban, felhívtam B ügynököt, hogy merre kóborolnak, mondta, hogy ma még nem jönnek vissza a koliba, majd holnap este. Ehh. De bennem már el volt ültetve a kíváncsiság magja, de hát egyedül elmenni nem akaródzott. Úgyhogy google a barátom, kerestem kicsit, majd találtam egy sushi házhoz szállítót, és szépen gyorsan rendeltem is magamnak egy közepes adagot. 45 perc múlva meg is jött az eredmény:

És teljesen meg voltam vele elégedve. Igaz be kell vallanom még sosem ettem sushi-t, és nem is nagyon tudom, hogy mire számítottam, de nagyon finom volt, és nagyon ízlett. A kiszerelés amúgy így nézett ki: 8 db sushi szelet, ez tulajdonképpen egy kis kupac rizs, és ezen egy szelet hal, vagy garnéla rák, mellé 3 db maki (ha jól tudom ez algába csomagolt rizs és benne egy “uborka-szelet”), plusz 2 tasak szója szósz, meg egy kis wasabi, és gyömbér szeletek (ezek is valamivel ízesítve voltak, de nem tudom mivel. A szója szósz amúgy felettébb hasznos volt, mert adott egy kis plusz ízt a falatoknak, és így még finomabbak lettek.

Hümmm…egyebet nem tudok mondani, punnyadok, majd alszok, holnap új hét kezdődik, és már csak egy pár nap kell és hazamegyek ismét. Vizsgázni. Is. Pfejj.

Ugyan is épphogy lerúgta a cipőjét és leöltözött, majd befeküdt az ágyába, elkezdett érdekes hangokat produkálni, és kirohant a mosdóba. Na a hangoktól már fordult egyet a gyomrom, de még kibírtam, mert erős vagyok, és nem először hallok ilyeneket. Mondjuk álomból frissen felébredve nem ilyet hal szívesen az ember. Ezután visszajön a szobába, gondoltam de jó, benyomja a szunyát és ennyi. Persze nem. Felült az ágyába, ablakot kinyitja, mondom magamban csak ki ne essen amíg végzi a “dolgát”, hát nem jött össze mert az ágya elé hagyott két tócsát. És befeküdt aludni. Itt jött be az agyfasz nálam, felkeltem, és kimentem a konyhába szellőztetni az agyamat. Kb. 1 órát. Aztán visszamentem, láttam, hogy végre alszik, tócsák ott vannak, de ablak eléggé nyitva, hogy a szagot ne érezzem. Ok…alvás nekem is, bár még mindig kavargott a gyomrom. Aludtam kb. 10-ig, majd felkeltem, gyorsan összekaptam magam, mert iszonyatosan bennem volt az idegesség, és tudtam, hogy senkinek nem lesz jó ha én itt maradok.

Azért még finoman felkeltettem, és közöltem vele utána, hogy ezt nagyon fel kéne takarítania mire visszaérek kb. 2 órás határidővel. Az elején még nem fogta fel, hogy mit is akarok, de megint elmondtam neki, és akkor talán felfogta. Persze nem ordítva, vagy bármi…szépen higgadtan kimérten nyugodtan. Hadd érezze, hogy ez most halál komoly.

Ok…menjen bulizni nyugodtan, az engem nem zavar. Igyon is amennyi jól esik rendben. De amit leművelt az nagyon nem nyerte el a tetszésemet…igaz szerencsétlen már minden nap itthon volt, és iszonyat az agyamra ment. Nagyon nem tudok vele mit kezdeni. Na de hát ez van. Mindegy…már csak durván 2-3 hetet kell vele kibírnom, ha minden igaz június közepén haza megy törökbe.

Na szóval. A fennmaradó időt azzal töltöttem, hogy kilátogattam az egyik nagyobb bevásárló központba itten, név szerint a Gasometer-be, amelynek saját metró állomása is van. Hát…nagy. Hatalmas! Sosem voltam oda a plázákért amúgy, de hajtott a kíváncsiság, hogy mi minden van benne, így hát bementem. DM, Spar, McDonald’s, a szokásos dolgok, ruha boltok, és persze ide költözött május 3. óta a Klangfarbe hangszerbolt, így náluk tettem egy hosszabb látogatást, és még mindig csak ámulok bámulok, hogy mennyi mindenük van.

Ezután ott az egyik ételbárban gyorsan megebédeltem, aztán visszajöttem a koliba. Konstatáltam, hogy fel lett takarítva a két folt, szobatársam meghúzta magát az ágyában a laptopjával, és nem nagyon kommunikált velem, gondolom szégyellte magát, hát van is miért. Mindegy. Egy órát pihentem, utána gondoltam egyet, és elindultam becserkészni a Maria Hilfer Strasse-t, ha már annyira nagy bevásárló utcának mondják. Hát az is.

Akkora embertömeg hömpölygött az utcán, hogy egy-két szakaszon elég nehéz volt elférni. Szerintem a bécsiektől kezdve az utolsó turistáig mindenki megfordul itt legalább egyszer az életében. Rengeteg bolt, meg kávézó, és minden egyéb itt található, na szuper meg társai, viszont semmi olyan bolt ami engem konkrétan érdekelt volna. mondjuk volt egy tervem, és inkább ahhoz tartottam magamat. Irány a Nexus!

A Nexus (Zollergasse 13)ugyan is az egyik “gothic shop” (avagy gót bót’) itt Bécsben, és hát huhh. Nagyon tetszik a hely. Bementem, dübörgött az EBM/Dark electro zene, és mindenütt rohangáltak az emberek, nézegettek ruhákat, könyvek, kiegészítők, játékfigurák, CD-k, DvD-k. Elég szép nagy a választékuk. Most árakat nem igazán tudok hasonlítani, mert otthon ilyen boltban még nem voltam, max “mezei rocker boltban”, de hát ez két külön műfaj. Innen haladtam tovább a Totem-be.

A Totem egy pár lépéssel arrébb található, ahogy távolodunk a Maria Hilfer-től. Kicsi bolt, elég homályos megvilágítással, na de ez iszonyat jól illeszkedik a tartalomhoz. Black/Death metál lemezek főleg, meg egy-két elvetett gyöngyszem is található itten, mint ahogy nekem is sikerült szert tennem egy eredeti Jesu-Opiate Sun, és egy Ulver-Perdition City-re. Ezenkívül vettem egy könyvet is, kíváncsian várom, hogy jól saccoltam meg, hogy tetszeni fog-e. A társadalom és a halálhoz való viszonyulást tárgyalja. Érdekesnek ígérkezik.

Vásárlás után buszra pattantam, és visszajöttem a koliba. Szobatársam elment eddigre, nem is bántam kell ez a kis magány. Főleg a reggel után. Igaz két nagy folt még mindig látszódik a padlón, nem tudom hogyan takarította fel de mindegy, legalább nem büdös!
Lehet, hogy írok megint egy album ismertetőt, mert már nagyon ideje lenne, hiszen az elmúlt 3 hónapban (nagyjából) csak a bécsi eseményeket taglalom itten. Meg különben is. Jesu!!! Eredetiben! Hát ilyet Magyarisztánban nagyon nehezen tudna beszerezni az ember. Max netes rendeléssel, itt meg. No mindegy.

Reggel felkeltem megint korán, gyors reggeli után erőt vettem magamon, és el indultam a hivatalba. Megnyugtató volt már látni a tömeget a metrón, ebből tudtam, hogy tuti nyitva lesznek, és nem nyújtották ki a drága ünnepnapjukat. Megérkeztem gond nélkül (hiszen már tudtam merre kell menni), bementem, és egy szép hosszú sor várt, ahol sorba álltam a számomért. Az ügyintéző felküldött a 6. emeletre, és ott meg kerestem az F várakozó helyet. Na a vicc itt kezdődött, mert kiderült, hogy nem elég csak az okmányaimat meg iratokat vinni, hanem kell a fénymásolatuk kell. Nabumm olyanom nincs.

De! Erre is gondoltak az osztrákok okosan, a szinten végig kb 15 méterenként volt egy fénymásoló, ahol 10 eurócentért oldalanként lehetett fénymásolni. Gyorsan megcsináltam amiket kellett, aztán szépen visszamentem a sorba, és egy kb 5 perc után sorra kerültem. Ügyintézővel gyorsan elintéztük amiket kellett, lepecsételte a másolatokat, magyarázott valamit, hogy majd küldenek egy levelet, és majd jöjjek vissza. Hát ok. Majd megteszem

Még délelőtt hazaértem, ki is használtam az időt, elmentem felmarkolni az ösztöndíjamat, utána meg vissza a koliba. Elszaladtam persze gyorsan bevásárolni, aztán vissza és punnyadás meg kiérdemelt pihenés, mert csak jól teljesítettem.

Szobatársam pedig már nagyjából 2-2,5-ik hete folyamatosan itt van, és alig mozdul ki. Irritáló határozottan. Kezdjük ott, hogy amint belép az ember a szobába valami rothadt dög szag üti meg az orrát, de csak azon a részen, ahol ennek a gyereknek van a szekrénye, az enyémnél már határozottan gyengül a szag.
Az meg külön vicc, hogy mindig felkapcsolva hagyja a villanyt, főleg a wc-ben, és főleg este amikor fekszik aludni, vagy én. Vagy bárki, tudja a fene miért de felkapcsolva hagyja, és az ajtót kinyitja, hogy jöjjön be a fény a szobába. Én nem tudom biztos fél a sötétben. Meg amekkora rumli van az ő részén el is hiszem, hogy kell a fény, hogy lássa, hogy merre lép és ne essen hasra.

No mindegy.
Jajj igen, sikeresen vettem magamnak a boltban egy ilyen garnélás kész ételt. Tulajdonképpen 3 garnéla + mézes-mustár jellegű valami, de határozottan finom volt vacsorának rizzsel.

És még csak nem is volt annyira drága, igaz pontos árra már nem emlékszem. Na de nem is az a lényeg, hanem, hogy jó volt, finom volt, köszönjük szépen.

Szobatárs meg igazán elmehetne valamerre…

Viszont kellemeset csalódtam a szobatársamban, aki valami bableves szerű valamivel lepett meg most este. Egészen jó volt és finom, kár, hogy már vacsoráztam, és nem igazán tudtam sokat enni belőle. Na de hát ez van…megyek leteszem magam holnapra.